Díaz Ivo átlövésgóljával indult a találkozó, de ellenfelünk egyenlíteni tudott, majd a vezetést is átvette.

Szokott, laza, már-már nagyképűnek tetsző stílusában kezdte a mérkőzést a horvát együttes, de azért a tőlük szokatlanul sok rontás és apró hiba azt jelezte: mindez csak a külső, valamennyire tartanak a magyaroktól. Akik eddig vb-eredményei, de még inkább küzdeni tudása igencsak tiszteletet parancsolt, még az olimpiai bajnok számára is.

Az ötödik percben Iváncsik Gergő egyenlített, majd hetesből lőtt újabb góljával a vezetést is átvettük. Ezután viszont két büntetőt rontottunk – mindkét Iváncsik-fivér kihagyott egyet-egyet -, amellyel magunkat leültettük egy kicsit, ellenfelünket pedig felhoztuk.

A horvátok elhúztak kettővel, amely előnyt tartották is. Középjátékosaink keveset vállaltak – pedig próbálkozott ki arra járt, Császár, Nagy László, Ilyés és Mocsai is -, amikor meg ellőtték a labdát, akkor is rontottak. Illetve a horvát kapuban Jerkovic védett.

Védekezésünk azonban ezúttal is szigorúnak bizonyult és a kapuban a sérült Puljezevicset helyett kezdő Fazekas is mutatott egy-két bravúrt.

A 21. percben még csak 9-6 volt az eredmény, de az ellenfélnek. Ki is kérte idejét a magyar kapitány. Hosszú percek szerény góltermését követően a hajrában Cervar is időt kért: végül horvát góllal zárul a félidő, négy gól a hátrányunk a szünetben.

Díaz Ivo volt az első félidőben a magyarok legjobbja, de szélsőink, a két Iváncsik-fivér is dicsérhető. Na nem a rontott büntetők miatt…
Gyakran és többnyire eredményesen próbálkoztunk leindításból, és a szélsők is sűrűn be tudtak menni. Ellenben kis fizikai fáradtsággal is küzdő játékosaink középről nem találták a nyitott horvát védekezés ellenszerét.
Iváncsik Gergő két góljával indult a második felvonás, de mielőtt nagyon lendületbe jöttünk volna, Herbertet, majd öt másodperccel(!) később Ilyést is kiállítják, még szerencse egy kapott góllal megúsztuk ezt a majd’ két percet, négy a hat ellen.
Balic két eladott labdájának köszönhetően – ment is pihenni a horvátok ásza – feljöttünk kettőre, de támadásban a felállt horvát védekezés ellen tanácstalanok voltunk.
Hiába a jónéhány Fazekas-bravúr, a horvátok lendületbe jöttek: erőteljes játékuknak nem találjuk az ellenszerét. Gált beállóból nem tudtuk foglalkoztatni – de kemény gyűrték őt, a szlovén játékvezetők azonban nem nagyon vettek erről tudomást -, lövőinket nagy kiszorították és keményen fogták.

Fordulópont volt, hogy 17-15-ös horvát vezetésnél lehetőségünk lett volna feljönni egy gólra, de rontottunk, Kaleb aztán gyorsan két gólt szerzett. Eldőlt…

Ezen a mérkőzésen, a horvátok ellen, ilyen állásból már nem lehet felállni, jöjjön bármilyen huszáros hajrá.

A nagy magyar hajrá azonban elmaradt, sőt, mínusz hatnál Skaliczki mesternek ismét időt kellett kérnie. De rontott kínai figurával folytattuk a mérkőzést, ők bizony megmutatták, hogyan kell az ilyen trükköt eredményesen végrehajtani. Ez a mérkőzés elment, legalább lelkileg nem kellene összezuhanni, hogy a folytatásra a psziché rendben legyen.

Persze, minden mérkőzés más, ráadásul pénteken szünnap lesz a vb-n. ránk fér, rendezni lehet és kell a fizikailag és kissé lelkileg is megroggyant sorokat